Dr. Futó Judit, Óvodai Nevelés 2013/8.

 

A képernyő hatása a gyerekek fejlődésére

A káros hatások kiküszöbölése, a lehetőségek kiaknázása

 

 

A TV, a számítógép és egyéb képernyővel rendelkező eszközök mindennapjaink szerves részét alkotják. A gyerekek egy olyan világban nőnek fel, ahol ezen alkalmatosságokkal való találkozás nem elkerülhető, sőt pl. a számítógép készségszintű használatuk egyre korábbi életkorban elvárt. Hogyan befolyásolja a gyermekek fejlődésére, hogy idejük jelentős részét képernyő előtt töltik? Mi az, amit érdemes elkerülni és mi az, ami a fejlődés új lehetőségeit biztosíthatja? Van-e különbség a TV és egyéb, az interaktivitásnak potenciálisan nagyobb teret engedő elektronikus eszközök (pl. a számítógép) használata között a gyerekek fejlődésére gyakorolt hatás tekintetében? Mit tanácsoljunk a szülőknek és mit vegyünk figyelembe az óvodai környezet kialakításakor?

 

A TV nézés hatásai kisgyerekkorban

 

A 4-18 éves gyermekek ma Magyarországon naponta átlagosan 3-4 órát töltenek aktív TV nézéssel, a 12 éven aluliak jellemzően napi 20 perccel többet, mint a 13-18 éves korosztály. Ez azt jelenti, hogy az óvodából/iskolából hazatérő gyermek tevékenysége lefekvésig gyakorlatilag televíziós műsorok passzív befogadására korlátozódik. Az utóbbi 10-15 évben egyre több műsor célozza a 0-2 éveseket, a TV használat negatív hatásai által leginkább veszélyeztetett korosztályt. Az Amerikai Gyermekorvosok Szövetségének ajánlása szerint a 0-2 éves korosztály TV nézéssel töltött idejét nullára kéne csökkenteni. Miért féltjük e hétköznapi tevékenységtől a kisgyerekeket? A TV nézésnek mik azok a hatásai, amik a gyerekek idegrendszerének fejlődését az élet első meghatározó éveiben hátrányosan befolyásolhatják?

 

A televízió hatásaival kapcsolatban rengeteg közlemény jelent meg, igen könnyű olyanokat találni, amelyek elrettentenek bennünket a TV nézéstől, de ennek ellenkezőjére is bőven találunk példát. A televízió és a gyermekek későbbi figyelmi teljesítménye, gondolkozása, tanulási folyamatainak alakulása, érzelmi és társas fejlődése közti összefüggés korántsem lezárt téma. Az összefüggések jelenléte nem egyértelmű, a hatásmechanizmus jellege pedig még további kérdéseket vet fel. Általánosságban elmondható, hogy minél későbbi életkorban vizsgálják a gyerekeket, annál ártalmatlanabbnak tűnnek a TV tartalom-független hatásai. A képernyőn látottak érthetősége 1,5-2 éves kor előtt jelentéktelen hatással van a gyerekekre, markánsan érvényesülnek azonban a műsor inger-jellegének (felszíni) hatásai. Ami a TV nézés tartalomfüggő hatásait illeti: az agresszív tartalmú műsorokat gyakrabban néző gyerekeket az agresszió látványa kevésbé zavarja, sőt, sok eredmény támasztja alá azt is, hogy a kis nézők maguk is agresszívabbá válnak. A képernyőn látottak hatására a gyermekek realitás-érzéke torzulhat, ami sok helyzetben meglehetősen balesetveszélyes magatartás megjelenését okozhatja. Meg kell azonban említeni, hogy a televízión látottak hatására a gyerekek viselkedésébe pozitív, például proszociális tartalmak is beépülhetnek.

A TV-nézés tartalom-független hatásaival kapcsolatban nagy port kavartak fel Christakis és munkatársainak vizsgálatai (2004, 2005, 2007), amik az első életévekben (1-3 év) történő TV nézés hatásairól markáns eredményekkel szolgáltak: a kutatók szignifikáns korrelációt találtak a korai életkorban TV nézéssel töltött idő és az 5 évvel később kialakuló figyelemzavar valószínűsége között. Minden óra, amit a gyerekek naponta TV nézéssel töltöttek 10%-kal növelte az ADHD-szerű tünetek (nyughatatlanság, impulzivitás, figyelemzavar) későbbi megjelenésének valószínűségét. Ez az összefüggés igaznak bizonyult mindenfajta szórakoztató jellegű műsor esetén (függetlenül attól, hogy az tartalmazott-e például agresszív elemeket), abban az esetben azonban, ha a műsor oktatási-jellegű volt a fenti összefüggés nem volt megfigyelhető. A szerzők további eredményei szerint a 4-5 éves korban TV nézéssel töltött idő, illetve a nézett műsor jellege már nem volt jelentős hatással a gyermekek későbbi figyelmi teljesítményére. Christakis és munkatársai szerint a korai életévekben TV nézéssel töltött idő fentiekben részletezett káros hatásáért a TV műsorokra jellemző természetellenesen gyors kép – és hangváltások felelősek, amik mintegy „átprogramozzák” a gyermek figyelmi rendszerét. A TV műsorokra jellemző gyors váltások újra és újra automatikus orientációs reakciót váltanak ki nem hagyva helyet a magasabb szintű kognitív folyamatoknak, így például a fenntartott figyelemnek vagy éppenséggel az információ mélyebb feldolgozásának.

A korai TV nézés hatásaival kapcsolatban a fentieknek ellentmondó eredmények és magyarázatok is születtek. Christakis és mts. vizsgálati eredményeinek egy alternatív magyarázata például, hogy az ADHD-ra hajlamos gyerekeket a szülők talán eleve gyakrabban ültetik a TV elé, mert az igen energiaigényes nevelési folyamatban így juthatnak egy szusszanásnyi időhöz, egy kis nyugalomhoz.  A korai életkorban történő TV nézés pozitív hatásaival kapcsolatban továbbá megemlíthetjük, hogy több vizsgálat is alátámasztja, hogy azok a gyerekek, akik 3-5 éves korukban oktatási tartalmú TV műsorokat néztek (pl. Szezám utca) az iskolaérettség és a nyelvi fejlődés egyes aspektusai tekintetében társaiknál előrébb jártak.

Mi a helyzet tehát az oktatási-jellegű műsorokkal? Láttuk, hogy a legtöbb vizsgálat arra utal, hogy oktatási tartalmú műsorok esetén a TV nézés általában tapasztalt negatív hatásai nem érvényesülnek, sőt, egyes eredmények szerint jól meghatározható pozitív hatások is megfigyelhetőek lehetnek. Jó tanító tehát a televízió? A válasz sommásan, hogy az emberhez, a valós társas kapcsolatok keretei között végbemenő tanuláshoz képest nem. A korai életkorban a gyerekek a TV képernyőn látott új dolgokat, ismereteket, tevékenységeket messze nem utánozzák olyan intenzitással, illetve messze nem tanulnak belőle annyit, mint amikor a bemutatás élőben történik. Ezt a széles körben tapasztalt jelenséget video-deficitnek nevezik. Igaz ez például új anyanyelvi szavak és idegen nyelvek tanulásakor is. A tanítóval való közvetlen, szemtől szemben történő interakció a tanulás speciális, kiemelten hatékony mechanizmusait indítja be, ez pedig a TV képernyőn keresztül nem érvényesülhet. Abban az esetben, ha a gyerek a TV képernyőjén keresztül „tanul” mindenképpen javasolt a szülő aktív jelenléte. Vizsgálatok sora támasztja alá, hogy azok a gyerekek, akik a szüleikkel együtt néztek TV műsorokat erőteljesebben figyeltek magányosan televíziózó társaiknál és interaktívabb jellegű műsorok esetén nagyobb válaszkészséget is mutattak.

 

A TV nézés fentiekben részletezett közvetlen káros hatásain túl természetesen az sem minden, hogy milyen, a fejlődés szempontjából fontos tevékenységektől vesz el az időt a képernyőn látott anyagok jellemző módon passzív befogadása. A fizikai aktivitással járó játékok az egészséges testi fejlődést támogatnák. Egyértelmű kapcsolat fedezhető fel a TV előtt töltött idő és az elhízás között. Említésre méltó továbbá a TV nézés és a különféle alvászavarok, így a rendszertelen alvási szokások és a műsor tartalmának hatására fellépő rémálmok megjelenése közötti összefüggés.

Gerald Hüther (2009) hangsúlyozza, hogy az agyunkban lévő legfontosabb neuronális áramkörök kialakításához elsősorban arra van szükségük a gyerekeknek, hogy megtapasztalják saját testüket. Ehhez a képernyő előtti ücsörgés természetesen nem szolgáltat megfelelő ingerkörnyezetet. Számos vizsgálat bizonyítja, hogy nagyon komplex és jelentős összefüggés van a motoros, tehát mozgásos és a kognitív funkciók fejlődése között kisgyermekkorban.  A motoros teljesítmény erőteljes összefüggésben áll többek között a későbbi matematikai és olvasási teljesítménnyel. Azok az alsó tagozatos gyerekek például, akik jók matekból, különösen jól tudnak egyensúlyozni is (Hüther, 2009). A mozgásos tevékenységek során a motoros és szenzoros rendszerek összehangolódása is történik. Egyértelmű kapcsolat van továbbá az agy finommotorikában és a kognitív kontrollban résztvevő területei között. Az agynak ezen területei szimultán módon fejlődnek, ráadásul az élet első néhány évében páratlan átalakuláson mennek keresztül.  A finommotorika pedig a kognitív képességtől függetlenül is jól előrejelzi a későbbi matematikai teljesítményt. Mindezek alapján érdemes elgondolkozni azon, hogy milyen hatással lehet a képernyő előtt csücsülő gyerekek mozgásélményének beszűkülése fejlődésük hosszú távú alakulására.

A közös családi tevékenységek (étkezések, beszélgetések) az érzelmi kötelékek erősítésének fontos eszközei. Ezek hiányában a család, mint biztonságot adó közeg gyengül meg ennek minden, messzire mutató káros hatásával. A családi vacsora helyett a TV képernyője előtt elfogyasztott falatok továbbá kontrollálatlan étkezési szokások kialakulását okozhatják. Az emlékező beszélgetések elmaradása pedig egyértelműen negatív hatást gyakorol az óvodáskorú gyermekek emlékezeti teljesítményére.

A gyakorlással járó tevékenységek, mint például a zene, a sport, a kézügyesség (pl. rajz) terület specifikus jártasságok. A gyermekek tehetsége e területeken már óvodáskorban felfedezhető, az említett tevékenységek ebben az időszakban rendkívül jól fejleszthetőek. Természetesen, csak abban az esetben, ha marad rájuk idő…

Sajnos egyre gyakrabban helyettesíti az olvasást is a TV képernyő. Az utóbbi útján befogadott történetek, élmények azonban messze nem biztosítanak a képzelet számára akkora teret, mint az olvasott anyagok. Az olvasás vagy az olvasott mese hallgatása összefügg a gyermekek jobb figyelmi és nyelvi teljesítményével valamint a későbbiekben az iskolai teljesítmény magasabb szintjével is. Az olvasás illetve az olvasott történetek hallgatásának elmaradásával párhuzamosan ezeket a pozitív hatásokat is kiküszöböljük.

 

 

A számítógép-használat szerteágazó lehetőségei és hatásuk a gyermekek fejlődésére

 

A fentiekben kifejezetten a televízió fejlődésre gyakorolt hatásairól írtam. A TV mellett azonban a gyermekek hétköznapjaiban a számítógép, illetve egyéb elektronikus eszközök (pl. iPad stb.) is teret hódítottak. Ezen eszközök lehetséges felhasználásának spektruma rendkívül széles.

A számítógép rendszeres használatának az idegrendszer szerveződését érintő hatásai körülbelül 6-8 éves korig érvényesülnek erősebben, utána a tartalom szerepe, illetve a szociális kapcsolatokra gyakorolt befolyása válik dominánssá. A személyiségnek jelentős hatása van arra, hogy az elektronikus média világa kit szippant be. Nem a kiegyensúlyozott, jó társas készségekkel rendelkező, életvidám, nyitott, kíváncsi és kreatív gyerekek azok, akik az elektromos médiák bűvöletébe esnek. Ők a számítógépet elsősorban segédeszköznek tekintik a valós élet helyzeteinek megoldásában, kiegészítésében: tanulásban, információ-szerzésben, társas kapcsolatokban, szórakozásban. A túlzott számítógép használat általában azoknál a gyerekeknél válik veszélyessé és fenyeget esetleg függőség kialakulásával, akik a valahová tartozás és a teljesítmény létrehozásának természetes igényeit a virtuális világban próbálják kielégíteni (Hüther, 2009).

Az alábbiakban először a gondolkozást nem igénylő, széles körben használt számítógépes játékok gyakori használatának fejlődésre gyakorolt hatásairól írok, kitérek azonban a számítógép oktatásban való felhasználásának rendkívül hasznos lehetőségeire is.

 

A számítógépes játékok gyakori használatának veszélyei

 

A számítógépes játékok jellemző módon több szenzoros modalitást is akár egyidejűleg és intenzíven ingerelnek. A gyakori szenzoros túlingerlés gyermekkorban, a meghatározó figyelmi folyamatok fejlődésének idején azt eredményezheti, hogy a gyerekek a normál erősségű inputokat is kiszűrik vagy éppenséggel gyengébb ingerek hatására is túlingereltté válhatnak. Az ingerek optimális szűrése tehát nem alakul ki, ami a szelektív figyelem megfelelő működését hátráltatja.

Másrészt, a képernyők világában megtapasztalt folyamatos, rendkívül intenzív szenzoros ingerlés hatására a gyerekek a hétköznapokban, a valós világban megtapasztalható élményeket, a számítógépes játékokhoz képest ingerszegénynek élhetik meg. Ennek megfelelően sokszor a figyelmük, érdeklődésük fenntartásához ez az ingerkörnyezet nem lesz elegendő, hétköznapi helyzetekben (pl. óvodai foglalkozás) tehát figyelmüket nem lesznek képesek sokáig fenntartani.

A magasabb rendű figyelmi működések fejlődését károsan befolyásolja az is, hogy a TV műsorokhoz hasonlóan az egyszerűbb számítógépes játékokra is jellemző a képernyőn megjelenő vizuális, illetve az azt kísérő auditív ingerek gyakori, intenzív változása. Ez a változás folyamatosan automatikusan működő orientációs reakciót vált ki, ami interferálhat a magasabb rendű figyelmi folyamatok működésével.

A számítógépes játékok további jellemzője, hogy gyakran azonnali visszajelzést biztosítanak a magát velük mulattató kalandornak. A képernyőn tapasztalt azonnali visszajelzések gyakori megtapasztalásának hatására elképzelhető, hogy a gyerekek késleltetésre való képessége romlik. Miután a késleltetésre való képesség az iskolai előremenetelt erőteljesebben bejósolja, mint az intelligencia, a késleltetésre való képesség romlása korántsem elhanyagolható eshetőség.

A számítógépes játékok veszélye tehát többek között a túlingerlésben, az ingerkörnyezet rendkívül gyors változásában, illetve a hétköznapi életnél sokkal gyorsabb visszajelzésekben rejlik. A számítógéppel való foglalkozás helyzeteiben nagyon gyakori a multi-tasking (több tevékenység egyidejű végzése) jelensége is, a gyermekek tehát ezt gyakorolják, ezt szokják meg. Több vizsgálat is bizonyítja, hogy bár a multi-tasking ideje alatt kódolt információk felszíni jegyeit megtartjuk, a kódolás mélysége lényegesen különbözik attól, mint amikor egyetlen dologra figyelünk. A multi-tasking során elsajátított új anyagot nem szőjük bele mélyen a már létező ismereteink rendszerébe márpedig, ha ez az elhelyezés a tudástárban nem történik meg, akkor az új információ szinte magában lebeg, aminek következményeképp a felejtés sokkal nagyobb valószínűséggel és hamarabb következhet be.

 

A korai számítógép használat előnyei, az internet és az számítógépes programok oktatásban való felhasználásának lehetőségei

 

A multi-taskingban való jártasságnak azonban természetesen kifejezett előnyei is vannak napjainkban, amikor több tevékenység párhuzamos végzése egyre inkább mindennapjaink része. A korai számítógép használat további előnye a számítógép készség szintű használatának elsajátítása, a későbbi számítógép használathoz szükséges készségek megalapozása.  Ez egyrészt magában foglalja a számítógép-használattal kapcsolatos mozgásos elemeket, így pl. az egér használatát, ami kifejezetten jó hatással lehet a szem-kéz koordinációra. Másrészt a gyerekek megismerik a felhasználóbarát programok általános logikáját, ami a későbbiekben az új, ismeretlen programok használatának elsajátítását jelentősen megkönnyíti. Harmadszor, a számítógépes tevékenységek egy része, így például a hatékony internetes keresés szabályainak, struktúrájának megismerése a formális logikáról való tanulás hasznos és élmény-teli formája.

Az internet az ismeretszerzés, az oktatás kimeríthetetlen tárháza és már egész fiatal kortól eredményesen használható, eleinte elsősorban szemléltetésre. Amikor egy kicsi gyerekekkel rakétákról, bolygókról beszélgetünk egyetlen klikkeléssel megmutathatjuk neki, hogyan is néz ki valójában egy rakéta kilövése. Hangszerekről beszélgetve azonnal megmutathatjuk a kérdéses hangszer fényképét, illetve letölthetjük egy releváns film – vagy hangfelvétel részletét. Ezen kívül manapság magyar nyelven is egyre több kifejezetten gyermekek számára oktatási céllal szerkesztett honlap érhető el, illetve újabb és újabb adatbázisok válnak hozzáférhetővé.

Az elérhető áron hozzáférhető számítógépek és a nagy sebességű adatforgalom egyre jelentősebb térhódítása következtében az oktatás területén az utóbbi években rendkívül nagy átalakulásnak lehetünk tanúi. Az egységes oktatást egyre inkább felváltja egy sokkal inkább egyénre szabott megközelítés, aminek keretében minden eddiginél szélesebb lehetőség kínálkozik a gyerekek egyéni tanulási ütemének és módjának figyelembevételére. Az új technológiai vívmányok következtében a tanulás folyamata és a tanárok, pedagógusok szerepe is várhatóan átalakul. Egyre többféle adaptív számítógépes oktató program létezik például (kisgyerekek számára is), amik folyamatosan felmérik a tanuló teljesítményét, az eredményeknek megfelelően pedig ezen új, interaktív digitális tankönyvek/tananyagok tartalma folyamatosan igazodik az adott gyermek igényéhez. A pedagógusok szerepe egyre inkább a coach-okéhoz fog hasonlítani, amennyiben a tanulók az alaptudást otthon, a számítógépen keresztül sajátítják el, az oktatási intézményben pedig az anyaggal kapcsolatos kérdések megválaszolása, az anyag elmélyítése és a tesztelés történik.

Ezen új oktatási megközelítés hatékonyságát számos vizsgálat igazolja. Úgy tűnik, az ilyen típusú oktatás oly mértékben hatékony, hogy a társadalmi különbségekből adódó egyenlőtlenségek áthidalására is alkalmas. Több vizsgálat eredményeihez hasonlóan Kaliforniában például egy olyan iskola diákjai, akik jellemzően alacsony szocioökonómiai státusz családokból származnak és hátrányos helyzetűek a számítógépes oktatástechnika bevezetését követően jobban teljesítettek, mint az állam leggazdagabb területének elit iskoláiban tanuló azonos korú gyerekek.

Az oktatási programok száma egyre gyarapszik, és léteznek bőven a 3-7 éves számára ajánlott rendkívül hasznos és eredményes programok is egyelőre elsősorban angol nyelven, de a magyarul beszélő gyerekek számára is egyre több lehetőség kínálkozik. Úgy tűnik, az elektronikus média hatására napjainkban végbemenő oktatási forradalom elkerülhetetlen, és a rendelkezésre álló eredmények alapján rendkívül bíztató folyamatnak ígérkezik.

 

Összegzés

 

A fentiekben kísérletet tettem arra, hogy a televízió és a számítógép kisgyerekkorban történő intenzív használatának hatásait összefoglaljam, elemezzem. A területet érintő szerteágazó vizsgálatok eredményei sok esetben egymásnak ellentmondanak. A témát kissé óvatos hozzáállással közelítettem meg: amíg nincsenek egyértelmű bizonyítékok arra, hogy a TV és a számítógépes játékok rendszeres használata nem ártalmatlan, addig inkább azon vizsgálatok következtetéseit venném figyelembe, amik nagyobb elővigyázatosságra buzdítatnak.

A TV és a számítógép mindennapi használata rendkívül sok gyereket érint, miközben nagyon sokszor a szülők sincsenek tisztában ezek fejlődésre gyakorolt lehetséges hatásaival. Az óvodapedagógusok szerepe ezen a területen is kiemelkedő. Lehetőségük van a téma megvitatására a szülőkkel, információ közvetítésére, a szülők hozzáállásának formálására.

Összességében véve tehát sok eredmény utal arra, hogy a TV és a számítógépes játékok használata negatívan befolyásolja a gyerekek figyelmi folyamatait, valamint az ezen eszközök használata során tapasztalt túlzott ingerlés következtében a gyerekek a valós világ kínálta lehetőségeket ingerszegénynek élhetik meg. Vannak természetesen hasznos televíziós és számítógépes tartalmak is. Az oktatási-jellegű TV műsorok esetén a fenti negatív hatások nem tapasztalhatók, tehát leginkább ezen tartalmakat érdemes a gyerekeknek felkínálni. (Azonban a tanítás hatékonysága szempontjából ezek a műsorok is elmaradnak a valós társas interakcióktól). A TV nézés közben javasolt a szülői jelenlét és a látottak megvitatása.

Az internet az oktatás és szemléltetés hasznos eszköze lehet otthon és az óvodában egyaránt. Fontos, hogy a gyerekek az internetes tartalmakhoz ne férhessenek hozzá szabadon. A tartalmak korlátozásának egyik legegyszerűbb módja, ha a gyermekek számára elérhető oldalakat a számítógép böngésző programján keresztül szabályozzuk. A tartalom, a hitelesség, illetve az elért információ értelmezése szempontjából optimális az lenne, ha a gyermek valamelyik szülőjével vagy pedagógusával együtt próbálná kiaknázni az internet által nyújtott lehetőségeket.

Az óvodai életnek a korosztálynak megfelelő számítógépes oktatási programok használata is hasznos és szerves részét alkothatja. A számítógép óvodai használata lehetőséget kínálhat az otthoni környezetükben számítógéppel nem rendelkező gyereknek is arra, hogy a számítógép készség szintű használatát elsajátítsák és a benne rejlő oktatási potenciált kiaknázzák, ezen keresztül hozzájárulva az esélyegyenlőséghez.